Első fejezet - Az Ismeretlen

Már éppen ébredeztem, amikor hirtelen megállt a kocsi. Gyorsan kiszálltam, majd Daisy-t odaadtam apának, míg kivettem a bőröndjeimet. Apa elvette az egyik bőröndömet, mivel neki csak egy volt. Így az egyik kezemben a bőröndöm, a másikban pedig Daisy. Mikor beértünk a repülőtérre, leadtuk a csomagokat és Daisy-t is. Később, amikor várakoztunk a repülőre, szóltam apának, hogy elfutok gyorsan a WC-re.

                                                           ***

Már éppen léptem ki a mosdóból, amikor véletlenül neki nyitottam egy punk srácnak az ajtót.
- Basszus bocsi, annyira sajnálom! Fáj valahol? - kérdeztem tőle félénken, de mégis idegesen, mert féltem, hogy talán eltörtem az orrát szegénynek.
- Semmi baj. Már megszoktam - mosolygott rám, miközben az orrát fogta.
- Mit? Hogy neked nyitják a WC ajtókat? - nevettem fel.

- Nem, hanem, hogy folyton ilyen szép lányokba ütközök - mondta nekem egy sármos mosoly kíséretében.
 - Hát, köszi - mondtam neki mosolyogva. Gondolom vörös lehetett a fejem.
- Semmiség, és hogy hívnak szépségem? - kérdezte nekidőlve a falnak.
 - Emma. De csak Emm - válaszoltam neki, még mindig elpirulva, ami furcsa volt, mivel én nem nagyon szoktam elpirulni a fiúk előtt.
 - És téged?
- Harry -de csak szólíts Hazzá-nak. - és dobott felém egy pimasz mosolyt.
- Akkor Hazza, örülök, hogy megismertelek, de nekem most mennem kell, mert lekésem a járatom - mondtam neki sietve, majd elsétáltam.
- Várj! - kiáltott utánam, majd hirtelen megálltam, és felé fordultam. - Hova mész?
- Londonba - mondtam, majd elsétáltam.
- Akkor még találkozunk - mondta, és mire odafordultam, már eltűnt.

Míg visszasétáltam apához, végig azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan értette ezt?
 - Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezte apa idegesen. - Le fogjuk késni a gépet.
- Bocsi, csak hosszú volt a sor - hazudtam neki.

                                              ***

Elfoglaltuk a helyünket, mikor apához egy idegen pasi lépett, és elkezdtek valamiről beszélgetni. Nem tudom miről, de nem is érdekelt, mert Harry-n gondolkoztam.
- Kislányom, nem baj, ha most itt hagylak? - kérdezte.
- Nem, dehogy baj -  válaszoltam neki mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. Már éppen dugtam volna be a fülhallgatómat, amikor meghallottam egy nagyon ismerős hangot.
 - Szia! Foglalt ez a hely?

Hát nem nagyon jöttek kommentek a prológushoz. Írjatok kommentbe jó és rossz véleményeket. Nem fogok megsértődni. Legalább majd fogom tudni, hogy legközelebb mit csináljak máshogy. Jaj, és ne felejtsetek el pipálni. További szép napot! :)